az elsönek., de látván hogy el veszet volna, szaladásra vevé a dolgot. a szél ellenkezö lévén, hartznak kelleték állani, de dom fernand oly keményen kezde rea lötetni. hogy a fregata fejér zaszlot teve ki,. a vitorláit mind le botsátatá. és magát meg adá. dom fernand mindgyárt spanyol tiszteket, és vitézeket külde. beléje, és élvén a jo széllel, kergetni kezdé a kereskedö hajokot., azokot is el érvén, a tág vize torkában, mind el fogá, és spanyol országban vivé.
Ezt a gyözedelmit tudtára adván az udvarnak, atöb tisztek. nagy ditséretel beszéllék elé azö nagy okoságát. és bátorságát, ugy anyira, hogy az egész madridban, tsak felölle beszéltenek. amég pedig ujjab parantsolatot vön udvartol. addig tsak abban foglalatoskodék. hogy meg jutalmaztassa a tiszteket, a vitézeket. ahajosokot. és ezt ollyan formába vivé végben. hogy mindenike szerette. és tisztelte érette, azután a hajoját el készitté, és meg rakatá éléssel, és azal ami kivántatot. gondolván hogy az udvar nem hagya tsak hejában heverni. a mint hogy, tsak hamar parantsolatot vet. hogy amérikában menyen és segittse meg a jamaik szigetében levö hadat, a kik még oltalmazák vala magokat, az anglusok ellen
Az alat, a még ez az iffiu vitéz ezt a parantsolatot követi, kermnek is parancsolattya menyen. hogy el kisérje azokot a hajokot. a melyeket Cromvel akart küldeni sok segittségel. a jamaik szigetéhez, kerm pedig már esztendötöl fogvást tartván éléonorát fogságban., anyira meg szokta vala azon idö alat mindenkor szeretetéröl beszélleni neki, hogy nagy keserüségel érté, hogy el kellene tölle távozni. de még attol is kezde igen tartani, hogy a még oda. lészen, addig éléonora valamely alkalmatoságot találhat a meg szabadulásra, mind ezek olyan szomoru gondolatokban ejték, hogy ugyan meg változék ábrázattyában, éléonora ezt észre vévén. attol tarta hogy talám valami hirét hallotta volna a dom fernándhoz valo szeretetének, és az okozná szomoruságát,
Erre valo nézve. hasonlo szomoruságban esék valamint kerm. a ki is nem sokáig hagyá ebben a gondolatban, és akinek tsudálatos dolgot adot volt elméjiben a szeretete, nagy tusakodásában, nem tudván mitsoda tanátsot adni magának., végtire, az eleonora házában
(III. Mulattságos napok: 21)